Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Hívek!

A dombóvári Egyházközség, a Család és a Fekete István Kulturális Egyesület elnöksége és tagsága nevében is szeretettel köszöntöm Önöket Kanász Gyula kőműves mester emléktáblájának avatása alkalmából.

Röviden ismertetném Kanász Gyula életútját és munkásságát:
1940. szeptember 22-én született a Tolna megyei Bölcskén. Az általános iskolát is ott kezdte el. Édesanyja, Baranya Lídia korán elveszítette férjét. Ekkor 8 éves volt. Nyolc testvérével éldegéltek, így korán megtanulta a munkát. A földet meg kellett művelni, hogy a nagycsaládnak meglegyen a mindennapi betevője. Dolgozott a vízügynél is, ahol köveket rakott ki a Dunán. 17 éves korában ment el a kőműves szakmát kitanulni Sztálinvárosba, ma Dunaújváros, a MÜM. 316-os Iparitanuló Intézetbe. A gyakorlati éveket több emeletes ház építésénél töltötte. A szakmunkásvizsga után a 26-os Magasépítőknél helyezkedett el. 1961. januárjában Kalocsára vonult be katonai szolgálatra. Ott a harckocsivezetőknél tevékenykedett és őrvezetőként szerelt le.

1963-tól, mivel a nővére már Dombóváron lakott, az Univerzál Ipari Szövetkezethez ment el dolgozni, ahol szintén az emeletes, illetve családi házak építésénél, átalakításánál tevékenykedett. Unió szövetkezetté alakulás után már brigádvezetőként dolgozott. Egy évig oktatta a kőműves tanulókat is. Az ipari 6 tantermes iskolájának építésében is részt vett.
1966-ban megnősült. Felesége Kovács Rozália, házasságukból két fiú született.

Gyula (1967), Gábor (1969). Ezután másodállásban vállalt kőműves munkákat, majd 1974-től iparengedély birtokában magán vállalkozóként tevékenykedett. Így már nagyobb munkákat is el tudott vállalni. 1982-ben Farkasdi András plébános felkérte az Arany János téri templom második tornyának megépítésére. Életrajzi visszaemlékezésében a következőket írta erről: „Ez nagy kihívás volt számomra – ami keveseknek adatik meg - megvalósult a vágyam is, hogy látványos, maradandót alkossak.”

A dombóvári KIOSZ javaslatára 1986-ban megkapta az Építési és Városfejlesztési Miniszter „Kiváló Munkáért” kitüntetést. Még ebben az évben újabb megbízást kapott az egyházközségtől, hogy építse meg a kertvárosi templomot, melyet vállalt, majd 1987-ben a Közösségi ház megépítését is el vállalta. Ezek után felkérték a jágónaki templom felújítására is, mellette nagyon sok családi házat épített és alakított át. Tapasztalatszerzési célból 1992-ben Németországban is dolgozott. 2000-ben vonult nyugdíjba, de a szakmát nem hagyta el, mert kisebb munkákat még sokáig vállalt. A munka szeretete szinte haláláig a vérében volt, szerette a szakmáját, mely nem volt könnyű, de szép - ahogy mondta. 78 éves korában, 2018. augusztus 18-án hunyt el.

Jómagam Gyulával, e templom építése kapcsán kerültem barátságba. Szombatonként Haraszti Lászlóval, Varga Péterrel és Kónyi Lászlóval un. társadalmi munkával járultunk hozzá a templom felépítéséhez. Hétköznapokon, szintén Farkasdi apát úr felkérésére, az akkor már nyugdíjban lévő hívek sokasága tevékenykedett itt, hogy ez a templom mielőbb felépülhessen. Azután 2001-ben feleségeinkkel részt vettünk egy római zarándokúton, mely alkalommal barátságunk megerősödött. Ez volt 15., egyben Farkasdi apát úr utolsó szervezése, mely számomra felejthetetlen a mai napig is.

Kanász Gyulát becsületes, munkáját szerető, embertársait tisztelő embernek ismertem meg.
Az emléktáblát Schaffer Zoltán kőfaragó mester készítette el. Itt köszönném meg Zoli barátomnak a szép táblát és a lelkiismeretes munkát.
A mai nap nagy öröm számomra, mert egyházközségünk ismét gazdagabb lett, hogy megemlékezhetünk a templom építőjéről.

„Lelkemben mindig a jóság fehér madara fészkelt, és Azok várnak- holnap, vagy húsz év múlva,- akik szeretetünkben és boldogságunkban halhatatlanok."

- Fekete István -

Dombóvár, 2022. augusztus 14.

Bodó Imre elnök